Augusztus 25-én indult egy nemzetközi projekt Edith Piafról, "Les mille visages d'Édith Piaf" (Edith Piaf ezer arca) névvel. Azt még nem tudjuk mikor, de hamarosan magyar ága is lesz.

A projekt célja, hogy megismertessék az emberekkel Piaf dalait, életét világszerte. Két fiatal barát (köztük egy magyar) hozta létre. 

"Ez a projekt egy együttműködés eredményeként született, melyet barátommal, Lászlóval készítettünk. A projekt célja, hogy növelje azoknak az embereknek a számát, akik szeretik a francia művészetet, zenét és költészetet. Edith nem csak egy énekes volt, hanem zeneszerző, zenész, és költő is. Többoldalú személyisége, átlagon felüli intelligenciája, pozitívan ösztönös viselkedése, és rendkívül nyitott természete volt. Az "univerzuma" hihetetlenül széles volt. Mindig kimutatta tiszteletét, azon országok, és lakói felé, ahol dolgozott. Rengeteg ember szerette őt, nem csak a franciák. Ezért szeretnénk létrehozni egy közösséget, ahol megbecsülik fontosságát, és magát, a rendkívüli művészt, kinek tehetsége elfoglalhatná a tehetségek piramisának legfelső szintjét. De mindezek mellett, szeretnék megbecsülni őt mint nő, mint egy erős nő, aki folyamatosan szembenézett szomorú, és nehéz sorsával." - Carla Scalisi

A projekt francia nyelvű változata megtalálható a következő linken:
https://www.facebook.com/Les-mille-visages-d%C3%89dith-Piaf-1169295116463806/?fref=ts

A projekt francia logója.

Számos könyv megjelent a sanzonok királynőjéről, Edith Piafról hazánkban is. Ezekből készítettem egy kis összefoglalót, amely talán felkelti az érdeklődők figyelmét.

EDITH PIAF: NEM BÁNOK SEMMIT SEM - GONDOLAT KIADÓ, 1970 (Jeheber , 1958)

Edith Piaf első életrajza, melyben megosztja velünk, hogyan lett énekesnő, kiket fedezett fel, majd a végén mindennapi életéről ír pár szót. Azonban sok valótlan dolgot tartalmaz a könyv. Például, hogy SZERETETT édesanyja, édesapjával egy sírban nyugszik. Edith gyűlölte anyját, amiért 2 évesen elhagyta őt, és még csak nem is egy temetőbe temettette apjával. Élete szerelmét sem említi meg, ami elengedhetetlen része életrajzának. Ettől függetlenül szép kis iromány, amit minden olyan embernek ajánlok, akik még nem olvastak egy könyvet sem Piafról. Ez egy remek kezdet.

EDITH PIAF: ÉLETEM - MÚZSÁK KIADÓ, 1989 (L'archippel, 1964)

Halála után egy évvel jelent meg második életrajza, melyet beteg ágyán diktált egy újságírónak. Mindenről őszintén beszámol: drogfüggőségéről, alkoholfüggőségéről, szerelmeiről, és hánytatott fiatal koráról. Mint két különböző Piaf, pedig ugyanaz az ember írta. "Meghalok. És annyi mindent mondanak majd rólam, hogy senki sem tudhatja, ki is voltam valójában." Írta életrajza elején. Félt, hogy rossz híre lesz halála után, ezért őszintén bevallott mindent.

JEAN NOLI: PIAF, A TITOK - BABITS KIADÓ, 1997 (L'archippel, 1994)

Ha valaki Edith utolsó éveire kíváncsi, ez az ő könyve. Jean Noli 1960-ban találkozott először Piaffal, aki az utolsó három évét részletesen elénk tárja, majd a végén, egy kis elbeszélés található, Simone Margantintól, aki a "kis verébbel" volt az utolsó pillanatokban. A temetéséről is részletes beszámolót olvashatunk.

BRADÁNYI IVÁN: PIAF - SZEKI PRESS KIADÓ, 2000

Az egyetlen könyv, amelyet egy magyar írt Piafról. Ez a legrészletesebb életrajz, amely magyar nyelven megjelent, azonban az egyszerű tények kicsit elvannak túlozva. De ettől függetlenül a legjobb magyar nyelvű könyv Edith-ről.

PHILIPPE CROCQ, JEAN MARESKA: EDITH PIAF, RÓZSA ÉS TÖVIS - EURÓPA KIADÓ, 2008 (L'archippel, 2007)

Egy újabb részletes életrajz, melyben az írók jelen időben írtak mindent, amely monotonná teszi a könyvet. Azonban sok mindent megtudhatunk ebből az irományból is. 

"Nem bánok semmit sem" - énekelte és vallotta hánytatott élete ellenére, Párizs kis verebe, aki csaknem harminc éven át énekelt az igaz szerelemről, arról, amit sosem kapott meg. Életében sok férfival volt dolga, azonban sosem tartottak kapcsolatai sokáig. Élete szerelme, Marcel Cerdan tragikus halálába belebetegedett. Egyes életrajzírók szerint, Piafnak itt ért véget élete. Fájdalmát dalaiban énekelte ki magából, és talán ettől vált sikeres előadóvá.

Ha meghalljuk az Hymne á l'amour (A szerelem himnusza) című sanzont, sokan nem tudhatjuk, hogy kinek is szól ez a csodálatos dal. A történet 1947-ben, Amerikában kezdődött, amikor Piaf megismerkedett a világbajnok boxoló Marcel Cerdan-nal. A férfi Marokkóból származott, és egy mérkőzés miatt tartózkodott az USA-ban, egy időben Edith turnéjával. Egyik este elmentek egy étterembe, mint "két magányos francia Amerikában", és egymásba szerettek. Marcel nős ember volt, és négy fiú édesapja. 

"Marcel még akkor is velem volt, amikor énekeltem. Láttam a színpadról, hogy ott áll a színfalak mögött. Engem hallgatott. Ügyelt a függönyre. Bosszankodott, ha valaki zajt csapott. Bámulattal nézett rám."

Mindig együtt voltak, amikor tudtak, de sokszor választották szét őket a turnék, mérkőzések. Ilyenkor levelezgettek, vagy alkalmanként telefonon beszéltek. Az egyik ilyen beszélgetésnél Cerdan megemlítette, hogy hajóval megy haza, ám Piaf azt akarta repülővel jöjjön, mert az gyorsabb. Ez lett a veszte.

1949. október 28-án a repülő lezuhant az Azori szigeteknél. Amikor Edith megtudta teljesen összetört. Alkoholista lett, babonás. Magát hibáztatta szerelme haláláért, és - ahogy ő mondta - négy gyerek árvává tételéért. Asztalt táncoltatott, abban bízva, hogy szerelme újra vele lehet. Még aznap este fellépett a Versailles mulatóban, ahol összeesett a színpadon, miközben élete szerelme emlékére énekelte, a "Szerelem Himnusza" című örökzöld sanzonját:

/Összedőlhet fenn a magas ég/Leomolhat minden ami ép/Egy a fontos, hogy te szeress/Minden más csak semmiség/Örök éltet élhetnél velem/Várna ránk a kéklő végtelen/Oda fenn már nincs több problémád/Örök boldogság vár majd reánk/